KAROMON A PIACJÁRÓ
Vigyem a garabolyt mintha csak piacra
s még segít karomra
akasztani az álom
kaptatóban hunyt szemmel is látnom
valami agyagszerű anyagba ágyazottan
a vesszőfonta mélyben
a még oda sem alkudott Nap és Hold
a padláslyukon kinéznem
pillantásom se vesztegessem
csak a csigalépcsőt el ne vétsem
A Föld fokokban múlik el
nyikorgásról nyikorgásra
az egérlakta félhomálytól
félek hátha már a
túlvilág is a kosárban
fordulnék vissza az éjjel
tán haza se érnék reggelig
karomon a piacjáró éggel