Czilczer Olga

JOBBRÓL MELLETTEM, KI IS?

1997 április

JOBBRÓL MELLETTEM, KI IS?

Hegyezett, csak hegyezett. A jegenye már hajszálnál vékonyabb bajszot rajzolt a láthatatlan úristen orra alá. A templomtorony meg felhők miniatűrjeivel áltatott bennünket, izzadókat.
Gyerünk! – súgta padtársam. Mintha olyan könnyű lenne kikászálódni a forgácsörvényből. S hová? A vasszögekkel izzó udvaron át két gesztenyefa, hol az árnyékot mindössze néhány tűlevél biztosította. Lám, ez a lány sem tanulta meg a növénytant!
Mentünk, most már egy korcs háromlábú – macska volt-e vagy komondor? – meg egy cirkuszi kerékpár társaságában. Egyiküknek meg – melyikük lehetett? – folyton a lábikrámba kellett harapnia. Nem elég nektek együttesen az az öt láb? – álltam meg immár törékenynél törékenyebb pálcikáimon, melyek egy istennek se akartak aztán engedelmeskedni. S igaz, ami igaz. Ennél már vastagabbak is beletörtek a hegyezőbe.
De ha az ülésrendet meg nem változtatják, tán még így is továbbmegyek.

kép | shutterstock.com