HÓHEGY

Azt mondja, dudált, mielőtt begurult a lakásba. De a sok dudu közt elvész az az egy. Különben is ott a füldugó a fülemben. Ezen át csak a rádió nyekeg, ág fűrészel, távoli hóhegyek havaznak.
Mondom a sofőrnek, ez magánlakás. De ő se hall engem. A hírek meg ontják a többi bajt. Az árfolyamok zuhanása további fűrészelésre buzdítja a fűrészelőt.
Házunk mára kettészelve. Holnapra tán négybe, s holnaputánra …
Húzzam meg magamat, felfűteni ennyit is elég. A hó is melegít. Próbáljam csak ki!
A hóhegy belsejében testemen két pulóver, harisnyanadrág. Megduplázva a rádiószó is, s mind, ami körülvesz. Hát nem látja, magam is alig férek. De neki gurulnia kell, mondja az autós szájmozgása. A keze mozdulatáról látom, kiteszi dudával a felkiáltójelet. Csak a testemen át – fordítom viccesre a párbeszédet, de ő komolyan veszi.
Vértócsában egy rongycsomó, a rádióhír, a fűrészjaj s a többi. Azt mondja, dudált mielőtt.

kép | Fabrizio Conti, unsplash.com