HÁNY ÉV PORÁBAN?
1990 nyár
A sorban előttünk égbe emelkedik négy kerék. És száll, egyre följebb száll a menyegzői kocsi. De a menyasszonyból már csak a fátyol, a négy kerékből csak a köd sörénylobbanása.
Ebben az országban, trallala, ahol az autókat lovak vontatják, trala-lala, életünk bíz’ egy hajszálon! S még el sem száll dalom, balról az ólom, jobbról a vihar, ketten is megelőznek.
Ha az ég a letűnt századelő harci modorában támad hátba, nem árt, ha legalábbis felhúzzuk az ablakot. S a dallam máris két szólamra, nász- és gyászdalra törik, s a gesztenyefa frissen gyantázott vonója nem a villanydróton, hanem egy ijedtében felröppenő füzike torkán.
Életünk hajszála végül hazavezet. Már itt gurulunk a völgyben, mely mint a lecsapott motorház fedele. Rajta megül a por, poron a dér.
Hátunk mögött hét határ. S a hegylánc kártyavára leomlóban, maga alá temet tíz-húsz évet. Ezt is megúsztuk.
Visszatérésünk kész csoda. A vontatólovakat nappalra a vasbetonhoz kötjük, este közéjük csapunk, hadd kószáljanak kicsit. Mögöttük újra ott az ifjú pár, köd sörénye lobban. Hány év porában?