GYENGE SZÉL
2001 április

Lenyeltem egy villanykörtét. A lámpaszem gyomrom beteg redői közt kutakszik.
Mi van ott? Mi lehetne?
És odafönt? Ott a színe is, a visszája is. A hold megvetemedett ajtaját a gyenge
szél löködi. Csukódik, nyílik, de csak hangyalépésnyire a rés sötétje.
Marad hát a középszint. Szemben palatetők, vöröslő felhőcserepek, a hajszálon
vonszolt élet.
Jókor majd felkelek. Velük úszom el anélkül, hogy a sudár jegenyék közül egy
akár a kisujját is mozdítaná.