FOTELOMBAN EGY KÖNYVVEL

Falevelek erekkel beírt sorait olvasom. Új fejezet lepkeszárnyait követem, lapra lapot lapozok. Széttépett firkapapírra számlákat hajtok, a hivatal értesítéseit, reklámot, beszámolót. A bizottság döntésére vízóra állását, befagyást, kiengesztelést.
Röptethetnek magukkal. Egy utcával, kettővel odébb letehetnek. Ott a nagyvilág szegélye, a Föld görbülete.
A Föld egy léggömb. Betűk, számok erdeivel telerótt kontinensekkel libeg az űrben. A Föld egy személyszállító hajó. Ha becsukom a szemem, még képes lesz nélkülem továbbterelni megnevezhetetlen színű hullámait.
A Föld a 10 óra 5-ös troli. Ha még tovább vesztegelek fotelomban ezzel a gyengén megírt könyvvel, itthagy unalomban. A Föld. Nem hallottam, hogy valakinek is bemutatkozott volna.