Czilczer Olga

CSAK KEZDJEK HOZZÁ

2013 december

CSAK KEZDJEK HOZZÁ

redőnyön a tavasz árnyékcsíkokkal jelentkezett. De madár még nem ült az ágakon. 
Ujjaim öten egy kórházi ágyon éledeztek. Mögöttük altatásban megviselt szívem. Kotta nélkül kell hát játszanom? S az első hangjegy?
De a közönség már gyülekezett, elfoglalták üléseiket. Minden szem rám szegeződött. Persze, hisz az én műsorszámom következett, össze-összesúgtak, pisszegtek. Alighanem így próbálták tudtomra adni színeiket még ki nem teljesíthető jelenlétüket. Aztán meg szükségük volt rám. Hallgatóságom együttműködést remélt.
Csak kezdjek hozzá, menni fog. Az ám! E szürkén remegő virradatra majd ajtót nyit sárgán a primula, bimbóznak fürtjeikben a lilák, a hófehérek, egüket felhőzik az orgonák.
Higgyek emlékezetemben, mely megőrizhetett valamit a korábbi évek reményeiből.

kép | adobe.com