ALAKMÁSOK

Milyenek a Rába-versek? Olyan koncentrátumok, melyeket az olvasói képzelet hígít fogyaszthatóvá. Vagy mint egy fordított kifestőkönyv, nem a kontúrokat adja, hanem a szivárvány színeit. Rajzoljátok meg az esőt, a napot, az alakváltozó felhőket, a szemhatárt, melyen kopogtatnak.

S mi van belül? Talán egy alagút, vagy a messze hagyott küszöbök szédülete. Az élet kézrátétellel is elbolondítható képei, belső történetek, bizonyos zenei aláfestéssel. Vagy maga a zene?

Egy bagatell váltakozó ütemben, dünnyögések homofóniája, egyszólamú monológok, a kintivel ellenpontozott bentlét, áriák, kóbor áramú dialógusok duettje.

a számbavétel ideje

Jöjj el dolgok alakcseréje. Alighanem ezek voltak az első varázsszavak. Talán menetben ejtették ki őket, pár lépéssel az álomküszöb előtt, amikor elérkezik a szemlélődés, a számbavétel ideje, kísérlet tétetik a holtakkal folytatandó párbeszédre, vagy amikor utunk csak egy, ki a határtalanba, mert itt zsúfolásig teltek a terek.

Az esernyő – maga a történet. A hegy kuglóf, a bűvész kalapjából könnyező galambok hussannak szerte a látvány éghatárán. És – megállj csak! – téged sem kerül el a varázslat. Atlantisz vagy, elmerülsz, és csak melegednek hírednél.

Az alakoskodás a képzelet ajándéka – állapítja meg Rába, aki névjegyül hóembert gyúr, oroszlánsörénybe takaródzik, vendégbőrbe bújik, postaládaként üzeneteket gyűjt, vonásainak maszkja alatt őgyeleg, a sövényen túl éli másik életét. Telelőben patak hala ő a tudatodban. Aki sohasem egy, aki sohasem más.

Foghatók és foghatatlanok mozdulnak el az időben, s ettől megváltozik egymáshoz való viszonyuk. Alakok, színek, funkciók variánsaiban új minőségek bukkannak fel, elődeiként a még újabb nemzedéknek.

Anti-Kolumbuszok vetik meg a lábukat az ismert világok határán. Vagy garmadányi arcod volt vagy egy se.

Az emlékezetben persze, mely már majdnem álom, megjelenik az önmaga ellen rejtegetett ellenmás, aki bújócskázott a jelen vadonában. Az igazi a másik. Kicsoda? Úton a még nem létezőhöz, fellegéből kiszakad az eleven hópehely, aki bármelyik percben visszaválthatja alakját.

Rajzoljátok meg az esőt, a napot!

Fölsejlenek a felszín alatti rétegek. Egy bábjáték életnagyságban. A személyes névmások áttűnnek a verseken, alakok, arcok mosódnak egymásba, valamint a kéznyomok, a költői és olvasói tett.

Elolvastad? Ne tedd még vissza a könyvet a polcra! Lapozz az elejére! Amit újra kezdesz, az egy másik.

kép | adobe.com