A VILÁG IDEJE

Esett. A rezeda a luc vállára hajtotta fejét. Vendégvirágok sárgája dőlt el az ágon. S amit suttogtak, a fa titka maradt.
Lesek a számlap tűlevél mutatóira. Hajnali három. Kicsit még maradhatok az éjszakával. S ha nem várok már arra, aki soha nem tér vissza, akár még henyélhetek is. Van gondom valamire? Kell pattannom, öltöznöm, fésülködnöm?
A világ ideje örökzöldben. Hó hull, ősz pelyhek a párnán. Ez kibeszél színt, illatot, túlénekli a hajnalt. Cukrot, csengettyűt akaszt karácsonyi ágra. Még majd túlígér jézuskás lépteket, csillagos csúcsot, békét.
A háborút is kibeszéli. Egy perc, s apa tér haza, nyit be az ajtón.
kép | adobe.com