A BŰVÉSZ
1999 január
Ez a világ már aligha lakható. Elkezdtem gyakorolni
a tányérdobálást.
Engedelmes planéták. Egy sem esett le. Megálltak
a levegőben, vagy a tengelyük körül táncoltak
tovább.
Sokáig csak hunyorogtam. Ami százágra sütött,
hatvanas villanykörtém. Nem mulasztottam el
megtisztítani a légypiszoktól. Csakhogy a legyek újra
meg újra belepték Napom. Kezdhettem elölről. De
hát volt-e más tennivalóm?
A hirtelen sötétséget a tejüveg gyereksírásban
folytatódó koccanása előzte meg. A zokogás szilánkjai
testközelben.
Valaki köreimre tör. Pár méterről lövöldöz.
Kővel, meteorrepesszel küldi ultimátumát.
Visszasírtam a legyek százát.
Kutyából hogy lesz szalonna? Kőből lapostányér?
Bűvész legyek a talpamon, ha az ellenséget sikerül pályára
terelnem.