SZENT JEROMOS A DOLGOZÓSZOBÁJÁBAN
Az a nyár hideg volt, pestist hozott Rómába, az égen meg repülőgépek szálltak Ravenna bombázására. Jeromos még nem volt harmincéves, amikor íróasztalt ácsoltatott magának. Tölgyfát vett, a kövér ács a római fapiacon azt mondta, erre feszítették a Herceget is Júdeában. Tényleg, kérdezte Jeromos. Az ács kétfelé nyitotta karját a tömörfa felett és kacagott. Jeromos ebből faragtatta ki az új ajtókat is, a régieket még az apja választotta, mind korhadtan kiesett a keretből, amikor meghalt. Jeromos mostanra egyedül élt a házban, amit születése előtt szerzett a családja, állítólag valami kivégzett nemes ingatlanja volt. Hatvanévesen már látta, hogy otromba a katedrális-szerű szoba közepén magasodó építmény.
remekműnek ígérkezett
Rómában adták rá a vörös reverendát is. Reggelente a papucsát az emelvény lépcsője előtt hagyta, mert úgy gondolta, szent a terület, ahová felkapaszkodik ilyenkor. Akkor készült a gótok inváziója északon, mialatt Jeromos az Újszövetség fordításával bíbelődött. Akkor még remekműnek ígérkezett mindkettő. Mialatt a pápai csapatok a ravennai ostromzárat próbálták feltörni, Jeromost a héber múlt idők nyugtalanították. A latinra nem tudott tökéletes fordítást írni. Megtaníthatta görögül az oroszlánt, aki fegyverhordozóként lakott a kertjében, de nem írhatta át a nyelvet, amit felsőbb utasításra szolgálnia kellett. A munkatrón polcain nyitott könyvek hevertek, görög atlaszok az íráskép mintájául, héber tekercsek a zsidó mondák magyarázataival, Tacitus az infinitivusaiért. Lábánál virágok, Jupiter ezüst edényeiben, amiket a gót királytól kapott ajándékba. Ő javasolta, hogy ültessen beléjük, tegye velük, amit Belsazár a Templom edényeivel. A király fel akart vágni Jeromos előtt a műveltségével, de ez azért nem volt utolsó gondolat. A római pápától a gót királyról elnevezett fehér macskát kapta ajándékba. A macska az emelvény árnyékában ült, ahogy a római őrök az Angyalvár oszlopai között bujkáltak a Nap elől. A munkatrón egyik polcán, a görög és héber könyvektől távol, kék-fehér porceláncsuporban kevés tejszín. Ha az állat megéhezett, Jeromos felnyúlt a csuporért és megetette. A széke mögötti ládába szendvicseket tett magának. Hogy felnyithassa, mindig arrébb kellett tennie a bíborosi kalapot, azt munka közben ott tartotta, apja lovagi címerpajzsa mellett, amit meg az összeesküvés miatt kivégzett nemes címerének helyére véstek. A bíborkalapot a macska mellé kapta.
Jeromos fázott azon a nyáron. Ha elgémberedett, lejött az emelvényről és a háttérszoba egyik oszlopába kapaszkodva párszor nyújtózkodott. Az Újszövetséggel töltött nyár után a gótok ősszel, majd tavasszal is újra ostrom alá vették Ravennát. A mostani blokád volt a leghosszabb. Jeromos nem tudta biztosan, elkészült fordítását a gót királynak vagy a pápának ajánlja. A pápa azt tanácsolta, várja meg vele a hadjárat végét, utána döntse el. Sem a király, sem a pápa nem értették, milyen jelentéktelen a háborújuk a Testamentum egyetlen múlt idejéhez képest. Még Jeromos sem mindig. Olyankor zavartan forgatta a lapokat, a lerombolt Ravennára és az előző évi pestisre gondolt. Forgatta a lapokat és nem hitte el, hogy ez a könyv van olyan fontos, hogy miatta ne menjen harcolni, mint a többi ember. De közben úgy érezte, mindenből kimarad. Gyakran jelentkeztek az alkotói válság tünetei és nem múltak el, ameddig be nem fejezte a kéziratot. Néha az íróasztalára dőlve aludt. Az alacsony támlájú szék tönkretette a derekát, a csúszós lépcső a térdét. Már alig látott, mire az Újszövetség befejező részeit is lefordította. Ujjaiba soha többé nem tért vissza a vér.
Jeromos dolgozószobájában egy páva sétált fel és alá, hogy a halhatatlanság szimbóluma legyen.