MŰHELYTÁRSAM 8.

Új rovatunkban arra kértük szerzőinket, hogy a Liget műhelyében korábban született egy-egy írás rövid részletére mai tudásuk-világérzésük szerint reflektáljanak.
„A modern kor propaganda vezérelte tömegtársadalmainak rémképén a szónokként ágáló demagógok a leglátványosabb motívumok. A szörnyű leegyszerűsítéseknek azonban vannak kevésbé rikító, de legalább ennyire veszélyes formái is. John Michael Greer The Archdruid Report nevű blogján közzétett A pénz metafizikája című írásában fontos összefüggésre hívja fel a figyelmet. Ha a különféle vagyonok összemérésére szolgáló pénz, mely mindent egyetlen mennyiségi skálán tesz kifejezhetővé, szemléletünk alapjává lesz, az a minőségi különbségek elroncsolásával olyan súlyos információvesztést okoz, amely szükségképp az általa irányított társadalmi rend pusztulását okozza.
Oldjuk fel némi vízben ezt a koncentrátumot! A pénz kibocsátását ellenőrző finánctőke a monopóliumok korában végképp az ipari tőke fölé kerekedett. A maga absztrakt közegében nagyságrendekkel gyorsabban mozgott, mint a hatalmába kerített fizikai gazdaság. A két világ látványos eltávolodásának köszönhető a mai helyzet: a pénztőke abszurditásba hajló teljes önkénye, melyet még most sem illik észrevenni. A kapitalizmus közgazdaságtanából éppúgy hiányzik a gazdaság (a felelős gazdálkodáshoz szükséges tágabb tudás), mint a köz (a közérdek kérdése) – marad tehát: a tan, korunk, a kétezres évek ideológus „szakértőinek” szent és sérthetetlen teológiája. Van itt minden: ájtatos deklamálás, borivók vizet prédikálása, szent hittől tüzes szónoklatok és kiközösítés. De legyen valaki monetarista vagy keynesiánus, a közgazdaságtan késhegyre menő vitáiban soha nem tudja meggyőzni a másikat végső soron bizonyíthatatlan állításairól, mert maga a vita is csupán a szavakat és fogalmakat fegyverként forgató érdekek egymásnak döndülése a mennyiségi gondolkodás csataterén.”
Ács József: Szörnyű leegyszerűsítők, 2011/2
„POLGÁR: Nincs más dolgom: üldögélek, és számolom a pénzem.
PARASZT: Ki adott kendnek annyi pénzt, kedves úr, hogy csak itt üldögél és számolgatja?
POLGÁR: Miért kérdezgeted, hogy ki adott nekem pénzt, parasztocska? De ha már kérded, megmondom én. Jön egy paraszt, és kér, hogy adjak neki kölcsön tíz vagy húsz forintot. Megkérdem, van-e neki jó legelője vagy termőföldje. Azt feleli erre: ’Van ám, uram, legelőm és szántóm is, a kettő megér vagy száz forintot.’ Erre én azt mondom: ’No, hát zálogosítsd el nekem a földedet, és adok kölcsön húsz forintot, s te adsz nekem évi kamatot.’ (…) Ha aztán egyszer nem tud fizetni, elveszem a földjét, és elkergetem a parasztot; így megszerzem a birtokot, és visszaszereztem a pénzem.
(…)
PARASZT: De hiszen ez a kamat nem más, mint uzsora!
(…)
POLGÁR: Miket beszélsz összevissza? Hát ha nem szerzek hasznot a kölcsönzött pénzből, mivel szaporítsam a vagyonomat, he?”
Erdődy János idézi a Bocskorosok hadinépében ezt a pamfletet. Az 1520-as években íródott Von der Gült főszereplője a német földműves, akit felháborít a birodalmi városokban zajló üzérkedés. Ma leginkább a pénz absztrahálódásának nevezhetnénk a jelenséget. Valójában az Ács József által leírt, abszurd önkénnyel országló finánctőke első lépései ezek. Csecsemőkora volt a sienai és firenzei bankházak évszázada, beszélni az Újvilág felfedezése után tanult meg. Egy évtized telik el a röplap kiadása után, és Brugge-ben felállítják az első tőzsdét, még hét, és megalakul az első multi, a Kelet-indiai Társaság. Megtörténik, amit a német paraszt 1520-ban még elképzelni sem tudott: a pénz nemcsak a fizikai munkától válik el, de kiszabadul a fizikai térből is. A tőzsdei forgalomban megjelennek az értékpapírok, amik már csak szimbólumai a készpénznek, hogy hamarosan a pénz nagy része papíron se létezzen, csupán virtuálisan, a szimbólum szimbólumaként. Absztrakciót, fiktív tényt a hatalom alkothat, és a hatalom a finánckapitalizmusé. A hatalmas fikciók teológiát kívánnak, a teológia teológus szakembereket, és a világ hitvita zajával telik meg.