TUDATÁBAN VAGYOK
[CSAKUGYAN ELFELEJTETTE?]
Lászlónak
A délutáni szunyókáláskor
nem enged az ágya közelébe,
sőt teljes erejével eltol,
mert „értsem meg, neki felesége van, akit szeret”.
Ijedten megáll a folyosó közepén,
amikor lecsúszott nadrágja korcát
elegyengetem pelenkája fölött,
és ágyékához kapva rám szól,
hogy „őt csak a felesége illetheti ezen a tájon”.
Este, mikor a tányérjára teszem a süteményt,
a háromból egyet mindig meghagy a feleségének,
de azután nem adja oda nekem,
pedig ott ülök az asztal túloldalán.