SONKABUTIK
WORLD PRESS PHOTO
Nyersen és azonnal akarlak,
vonyítok, nyálam csorgatom,
pórázon húz hozzád a szükség.
Reszkető orrcimpával szívom magamba illatod,
merőn figyelem a túloldalról,
ahogy kirakatba téve kelleted húsod,
combod kimérten rám villantod,
és az üveg, melyen át nézlek:
homályos szégyenem.
Te kellesz? A sóvárgás maga?
Bámullak, míg rám dermed a dér is.