Csongor Andrea

A MINTA

A MINTA

Én hoztam a kanapét,
te a két széket.
Habfelületre húztuk a közös mintát,
kettőnk képére idomítottuk,
nyúztuk át.
Közös kelme.
Áthúztuk.
Gyerekek ugráltak később a mintán,
nyúzták ők is,
bár tiltottuk.
Borfolt, lekváros száj,
minta a mintán.
Lassan térkép lett.
Azután szétzihálódtak a rímek.
Te vitted a két széket,
én a kanapét.
Nem illik többé semmihez.
Csak maradék.

kép | Giuseppe Porzani, adobe.com