Pintér Sándor

CSOBBANÁS

1999 szeptember

CSOBBANÁS

Nem tudom, hogy melyik ég melyik partjára
Kerültem, ahonnan majd elhajózok a tömör,
Kettős kékbe, árbochoz kötözött testtel;
Vagy el sem indulok, csak nézem a fenti s a
Lenti hullámokat, az isteni mosolytól elalgásodott
Zátonyköveket; ugyanazzal a lábbal eresztek
Gyökeret a kagylós iszapba, s a lassan
Elcsordogáló égbe; egyszerre repülök és zuhanok,
Egyetlen lendülettel; tudom: a nézőpont a lényeg;
De melyik kék melyiknek a tükörképe, ha van tükör
Egyáltalán? Lehet, hogy a lenti s a fenti kék
Egyaránt tükrözött, s ami a való, nem tárul fel,
Hacsak nem a kétségbeesésben? Szorongva fúr szemem
Lyukat a semmibe. A magasság mélyén, a mélység
Magasán mióta lebegek: eltévedt vándor?
Kezembe veszek egy kavicsot és elhajítom.
A csobbanás gyűrűje egyetlen, közös képként
Rajzolja ki az arcom vízen és égen.

kép | edward musiak, flickr.com