Ő

Valami távolit: tengermorajlás
felett lassan kitárulót.
Karok úszó mozdulatát és
szárnycsapást — hírhozót, ki teljes
létével mondja a hírt, de
nem tud a hírről.
Valaki
gyanútlant, hószínűt, ki önnön
fehérségéből mit se sejt — nem
látta apját, anyját, soha testvérről
nem hallott, növényi magányban
cseperedvén fel, beíratlan lap,
elveszett gyermek, eső, szél
neveltje. Ő lelje meg azt a szót
óvatlanul,
melyért a többi tűvé tette már az
öt földrészt; ő legyen a
kissé gúnyos mosoly az istenek
szájszegletében: lám, ti
kerestetek, izzadva, nyögve,
botolva és hajolva; lám,
ti akartatok. Ő
nem akart és talált.

kép | Chris Jordan, lensculture.com