TÁJKÉP CSATA UTÁN
2011 január

Megérzi-e a természet az ember gyilkos
tetteit? Megborzonganak-e a növények, a vizek,
megremeg-e a talaj, a kő? Ha egy este ötezer embert
mészárolnak le a mezőn üvöltések és hörgések
közepette, reggel a letiport fű úgy üdvözli-e
a hideg harmatot, ahogy máskor? Fölegyenesedve
a Nap felé fordul? S a kis bogár úgy mászik
a sziromtól a virágkehely közepe felé, az illatos
bibéhez, mint béke idején? Az őz, ha megcsonkított
holttestbe botlik, csak végigszaglássza és odébb áll,
vagy valami kimondhatatlan árnyék ül állatlelkére,
s immár azt hordozva halad tovább? És hogyan éreznek
a szelídség hősei, a fák, ha kérgükre fröccsen a vér?
Koronájukkal föltekintenek, az ember nem járta kékbe?