Csengery Kristóf

SUMMA

1996 augusztus

SUMMA

Nem gyanítom, hol. Idejét se. Hogy ki
lesz jelen, nem sejtem. Egyáltalán: ott
lesz-e még bárki? Magam ott leszek még?
Vagy nekem is már

csak körön kívül adatik hely? Állván
hűvösen s részvéttelen, úgy, ahogy mást,
kell figyelnem majd, ki a körbe zárva
vív, idegenként?

Szólhatok hozzá? Vagy a hang tilalmas
lesz? Tekintet fénysugarába kardot
rejthetek, biztatni a harcolót: ,,ne
félj, nem örökké

tart”? S mikor kezdődik? A munka meddig
építés: hol bújik a jel, ahonnan
bont a Szándék, s már csak a sima látszat
színleli, mintha?

S lesz-e jel? Gongot üt-e majd erős kéz?
És ha megkezdődik, a dolgom az lesz,
hogy hajoljak, vagy hogy erőm feszítve
küzdjek a végzés

ellen? Ez? Az? Nincs sehol egy fogódzó.
Nincsen út, nincsen felelet. A kérdés
úgy tapad mégis ama pillanatra,
mint anyamellre

csöppnyi száj. Szívom, de nem ad tejet még.
Kérdezek, várok, harapom falát, és
újra mindezt. Válasza fölfakad majd:
ennyi tudásom.

kép | Caravaggio: Szent Máté elhivatása