MELYBEN ÖNMAGÁT ELŐBB RÉSZEGHEZ, MAJD HINTÁN ÜLŐHÖZ HASONLÍTJA
1996 augusztus
Csak kérdezel és kérdezel,
kérdésre új kérdés felel
nálad. Kéne már hallani:
van-e, amit tudsz, valami?
Egy válasz: megszolgált, erős,
csontban ólommal viselős,
végső alakú, tényleges,
amely nem múlékony — s talán
nem különösmód érdekes,
de ha este odateszem,
nem illan el reggelre sem,
ott áll az élet asztalán.
Jótáll magáért. Van ilyen?
Vagy nincs más erős oldalad,
csak a félrészeg billegés,
melyben, hogy el ne döntsd magad,
inkább dülöngélsz? Igen és
Nem közt szállni éveken át
a hintán? Jó kortyolni fent
a változás széláramát?
Emlékszel-e még, mit jelent
lépkedni? Járni idelent?
Gondolnád-e: valaki mond
valamit, s az a néma pont
felzeng a végén! Hallod-e:
állítsd meg, szállj ki. Gyere le.