Csengery Kristóf

MELYBEN ÖNMAGÁT ELŐBB RÉSZEGHEZ, MAJD HINTÁN ÜLŐHÖZ HASONLÍTJA

1996 augusztus

MELYBEN ÖNMAGÁT ELŐBB RÉSZEGHEZ, MAJD HINTÁN ÜLŐHÖZ HASONLÍTJA

Csak kérdezel és kérdezel,
kérdésre új kérdés felel
nálad. Kéne már hallani:
van-e, amit tudsz, valami?
Egy válasz: megszolgált, erős,
csontban ólommal viselős,
végső alakú, tényleges,
amely nem múlékony — s talán
nem különösmód érdekes,
de ha este odateszem,
nem illan el reggelre sem,
ott áll az élet asztalán.
Jótáll magáért. Van ilyen?
Vagy nincs más erős oldalad,
csak a félrészeg billegés,
melyben, hogy el ne döntsd magad,
inkább dülöngélsz? Igen és
Nem közt szállni éveken át
a hintán? Jó kortyolni fent
a változás széláramát?
Emlékszel-e még, mit jelent
lépkedni? Járni idelent?
Gondolnád-e: valaki mond
valamit, s az a néma pont
felzeng a végén! Hallod-e:
állítsd meg, szállj ki. Gyere le.

kép | Tim Perdue, flickr.com