Csengery Kristóf

ISTENEK

2001 december

ISTENEK

Magányos hangya vándorol az üres
papír hómezején. Sietős járásával
mintha láthatatlan vonalakat húzna –
a Hangyák Istenének arcát rajzolja,
oly serényen, ahogy máskor morzsát
cipel a közös otthon felé. Úgy tetszik
végre kész a titkos ábra: a Szorgalom
Urának portréja tekint rám, feddő
szigorral kérve számon soraimat,
melyekkel – ha írnék bármit is –  a Vers
Istenének oltárán mutatnám be szerény
áldozatom. Itt az idő, hogy egy játékos
fuvallat fölkapja a papírt, s a kerti
asztalról messze ragadva, megmutassa
mind e semmit
gazdájának, a Nyári Szél Istenének.

kép | adobe.com