FÉNY
2004 február
Fehér álmokat álmodsz az időn és
téren kívül hajózva, mint a boldog
halál könnyű vendége, s tudva mégis,
hogy ami körbefog, a létezés
minden hasonlatnál tisztább s erősebb,
megnevezhetetlen közege. Semmit
sem látsz és semmit sem hallasz, de mintha
egy visszanyert képesség birtokában
értenéd a fehéret. Átlebeg
a lényeden, akivel valaha
együtt voltál: veled van s megbocsát,
akit elhagytál, s aki elhagyott,
magához ölel, mint rég. Elmosódnak
a határok, minden egymásba ér.