Csengery Kristóf

FÉNY

2004 február

FÉNY

Fehér álmokat álmodsz az időn és
téren kívül hajózva, mint a boldog
halál könnyű vendége, s tudva mégis,
hogy ami körbefog, a létezés
minden hasonlatnál tisztább s erősebb,
megnevezhetetlen közege. Semmit
sem látsz és semmit sem hallasz, de mintha
egy visszanyert képesség birtokában
értenéd a fehéret. Átlebeg
a lényeden, akivel valaha
együtt voltál: veled van s megbocsát,
akit elhagytál, s aki elhagyott,
magához ölel, mint rég. Elmosódnak
a határok, minden egymásba ér.

kép | Steve Johnson, unsplash.com

Megosztás közösségi médián

1957-ben született Budapesten. A Zeneakadémia zenetudományi szakán végzett 1983-ban. 1982-től 1988-ig a Zeneműkiadó Irodalmi Szerkesztőségének, 1988-tól a Muzsika szerkesztőségének munkatársa: a Muzsikában 1997-ig olvasószerkesztő, 1997 óta főszerkesztő-helyettes. 1981 óta készít komolyzenei (kritikai és ismeretterjesztő) rádióműsorokat, ugyanettől az évtől a Muzsikának zenekritikákat ír, 1984 óta a lap hangversenykritikusa. Zenekritikusi tevékenységéért megkapta...

Tovább a szerző oldalára