ÉLETSZOBRÁSZ
2011 január
Te aztán tényleg elmondhatod: mint
valami megbecsült munkadarabon,
dolgozol a szenvedéseden; kivájod
a szorongás redőit, csiszolod a kétely
gömbölyded kanyarulatait, ahol az
önmarcangoló gondolat fordulatot
vesz, és visszatér tompán a régi útra.
Istentől kaptad szerszámaidat, vagy
magad készítetted mindet, már nem is
tudod – de reggelente kézbe veszed
a vésőt és reszelőt, behatolsz a fájó
anyagba, műveled mesterséged némán,
s közben titokban azt reméled, egyszer
rád teríti nyugalmát az irgalmas ég.