Csengery Kristóf

ÉJFÉLI PÁRBESZÉD

2011 március

ÉJFÉLI PÁRBESZÉD

Vígy által révészem
víznek túlpartjára
megadom amit kérsz
bármi légyen ára
nem viszlek át nem lehet
felhők szántják az eget
még a hold sem integet

révészem átsegíts
kocsi vár a gáton
tiéd lesz rubintom
aranyam gyémántom
nem vihetlek bárha kár
zúg az örvény mély az ár
sokan fúltak benne már

vigyél át galambom
van egy ház a parton
mi hitem s reményem
mind csak abban tartom
aki él az mind remél
s mind csalódik aki él
télre nyár jön nyárra tél

hajósom vigyél át
kifizetlek földdel
jó zsíros legelőm
csak hasznodra zöldell
társat bennem nem találsz
habon arat ki halász
nem kell néki a kalász

csillagom révészem
nagy gond terhe rajtam
sietve kell vinnem
a gyógyírt a bajban
fohász balzsam egyre megy
meg nem mozdul tőle hegy
nem segít az égi kegy

pulykát juhot sertést
kecskét lovat ökröt
sok jámbor jószágom
tőlem megöröklöd
nem kell nékem a barom
nyűgét föl nem vállalom
enni nem kér csónakom

lázában engem hív
szerelmes magzatom
vigyél át elveszek
hogyha nem láthatom
mind ki máglyán ég anyát
szólít lángon füstön át
meg se halld panaszszavát

vigyél át tőled ezt
esdekelve kérem
béredül házam is
tenéked ígérem
én a hűvös ég alatt
járok s hálok mint a vad
hogy lakhatnám házadat

vígy által könyörgök
s jaj ne evezz lassan
egyfiam halódik
szemét lefoghassam
ha megérett az idő
útra kél az elmenő
nem kell néki szemfedő

általvígy s magamat
néked megadom ma
csókolhatsz markolhatsz
mellembe faromba
asszonnyal nem élek én
sem ha ifjú sem ha vén
más prédára várok én

vígy által rút ördög
s ha nem kell e tetem
lelkem vedd váltságul
imhol eléd vetem
ülj bárkámba végre hát
föl a horgonyt szeljük át
a sötét nagy éjszakát

kép | istockphoto.com