EGYENKÉNT VETI PARTRA
2004 március
Képek, hangok – nincs köztük kapcsolat,
nincs tér. A múlt, ha lemerülsz a mélybe,
hogy vizsgáld, többé nem folyamat. Már csak
helyzetek vannak és mozdulatok,
érzések az idő jegébe zárva,
fagyosan és tisztán. Egy férfi (az
apád), amint görnyedt háttal siratja
az anyját. Egy híd magasan a sínek
fölött, s a hídon egy kamasz fiú
egy kamasz lánnyal – meg egy szó: örökké.
Egy haldokló nő egy kórházi ágyon,
míg kinn az utcán a díszszemle harsog.
Hangok, képek. Egyenként veti partra,
amit sodor a nagy, fekete víz.