EGY ÚJABB ÉV
2004 március

Fémszürke nap. Esőre ébredünk.
Hallgat minden, holdbéli táj a környék,
de a gőzölgő, piszkos pocsolyákban
vígan fürdik néhány madár. Hajnaltájt
petárdát durrogtattak némelyek,
így vélve élesebb határt jelölni
az idő végtelen sivatagában.
Jelet a hang nem hagyott, csak a macskák
rémültek meg: pincékbe, autók
alá bújtak, várva a végítélet
eljöttét. Vég vagy kezdet, ez a sarki,
kopott táblára nincs felírva, csak
az utcanév s két házszám: -tól -ig. Itt
élünk, éjjel volt, reggel van. Esik.