AZ KINEK NINCS HÁZA
2010 április
Legyen tiéd, ha kell,
az imádott szerencse
Az kinek nincs háza
vetett ágyban nem alhat
erdőn hál mezőn jár
vadak közt lel nyugalmat
vánkosa az éhe
lepedője a kétség
be is betakarja
bársonyával a kék ég
zápor mossa orcám
szél szárítja ruhámat
sej aratni hívott
mezejére a bánat
levágtam a búzát
kötve szunnyad a kéve
könny lett a fizetség
mást nem kaptam cserébe
könnyem gyöngy ha volna
kincsem lenne temérdek
laknék palotába’
szolgálnának cselédek
tükreim közt várnám
mit dajkál a jövendő
de a könny csak harmat
felszárítja a kendő
kincsem ha teremne
irigyemre találnék
úgy járna utánam
mint az estvéli árnyék
aranyam ezüstöm
ugyan hová tehetném
vállamon tarisznyám
szívemben van szerencsém
A VAN SZERENCSÉM című összeállításból