Csengery Kristóf

AZ KINEK NINCS HÁZA

2010 április

AZ KINEK NINCS HÁZA
Legyen tiéd, ha kell,
az imádott szerencse

Az kinek nincs háza
vetett ágyban nem alhat
erdőn hál mezőn jár
vadak közt lel nyugalmat

vánkosa az éhe
lepedője a kétség
be is betakarja
bársonyával a kék ég

zápor mossa orcám
szél szárítja ruhámat
sej aratni hívott
mezejére a bánat

levágtam a búzát
kötve szunnyad a kéve
könny lett a fizetség
mást nem kaptam cserébe

könnyem gyöngy ha volna
kincsem lenne temérdek
laknék palotába’
szolgálnának cselédek

tükreim közt várnám
mit dajkál a jövendő
de a könny csak harmat
felszárítja a kendő

kincsem ha teremne
irigyemre találnék
úgy járna utánam
mint az estvéli árnyék

aranyam ezüstöm
ugyan hová tehetném
vállamon tarisznyám
szívemben van szerencsém

A VAN SZERENCSÉM című összeállításból

kép | joe_regg, flickr.com