APRÓ KÉPEK BALLADÁJA

(Változat Villon témájára)

Tudom: aki korán kel, aranyat
lel, s aki másnak vermet ás, maga
esik bele. Tudom, vihart arat,
aki szelet vet. Tudom, hogy Kata
könnyen megy táncba, s hogy nem zörren a
haraszt, ha szél nincs. Tudom, kétszer ad,
ki gyorsan ad. – Mindezt dúdolni dalban:
tudom. Csak önmagamról nincs fogalmam.

Tudom, hogy sok lúd disznót győz. Tudom,
lassú víz partot mos. Tudom: ne szólj szám,
nem fáj fejem. Tudom, hogy alkalom
szüli a tolvajt, s van tövis a rózsán.

Tudom: ha ló nincs, a szamár is jó ám!
Minden kérdésre van szép válaszom,
kezemben az Egész, tiszták a részek,
csak a tükör vak, hogyha belenézek.

Tudom: aki mer, az nyer. Tudom: elvész
sok bába közt a gyermek. Tudom: olcsó
húsnak híg a leve, sok kéz hamar kész,
szükség törvényt bont, addig jár a korsó
a kútra, míg el nem törik, s a holló
nem vájja ki holló szemét. Tovább érsz,
lassan járj. Én a dörgést ismerem,
csak testemben a lélek idegen.

Kölcsön kenyér, tudom jól, visszajár.

Tudom: szó elszáll, írás megmarad,
az okos enged, szenved a szamár,
s tudom, egy fecske nem csinál nyarat.
Tudom, hogy pénz beszél, kutya ugat;
egyszer hopp, másszor kopp: jobb ha ma vár
veréb, s nem holnap túzok. Felragyog
tudásom – s nem tudom, ki is vagyok.

AZ ÉN KÖZMONDÁSOM című összeállításból

kép | shutterstock.com