A NAGY SZEREPJÁTSZÓ

Vak koldus az idő. És pártvezér,
ha úgy akarja. Néha, hűvösebb
őszi napokon röntgenorvos. Egyszer
láttam, hogy a fasorban kisgyerekként
szaladgál. Bűvész. A metrómegálló
szűk fülkéjében ő a kellemetlen
némber, akitől bérletet veszel.

Szeplős arcú királylány. Tolvaj. Álmos
lovászfiú hajnaltájt, ködben. Párduc,
máskor csiga. Költő és könyvelő és
bíró és börtönőr. De legfőképpen:
ő az anyám. És ő a nagyanyám,
aki szelíd, csontos, öreg kezével
pofon legyint, mikor ellenkezem.

kép | jumpstory.com