A HEGYTETŐN SZÉTNÉZ
2001 december
Téveszmét sziklának tekint,
s alapozván rá életet,
sürög megbolydult rend szerint:
felszántott földbe sót temet,
vetőmagot tengerbe hint.
Nincs mestere, ki jóra int,
mellkasa mélyén szív helyett
úgy tiktakol az óra, mint
egy léten túli szerkezet.
A hegytetőn szétnéz a bátor,
megállapítja: műve szép,
s megrészegülve önmagától,
dalol, míg működésbe lép
a detonátor.