Csengery Kristóf

A HEGYTETŐN SZÉTNÉZ

2001 december

A HEGYTETŐN SZÉTNÉZ

Téveszmét sziklának tekint,
s alapozván rá életet,
sürög megbolydult rend szerint:
felszántott földbe sót temet,
vetőmagot tengerbe hint.

Nincs mestere, ki jóra int,
mellkasa mélyén szív helyett
úgy tiktakol az óra, mint
egy léten túli szerkezet.

A hegytetőn szétnéz a bátor,
megállapítja: műve szép,
s megrészegülve önmagától,
dalol, míg működésbe lép
a detonátor.

kép | Alex Crop, flickr.com