dobog a lábunk a síkos köveken
fényt fröccsent ránk az ég
minden percben
sikítanék
zeng a menny helyettem
sosem akartam ennyire
valami szilárdat
biztost
hogy megölelj
mint most
de te versenyt futsz velem
közös kötőfékünk
lobog a semmiben
villámoddal
mégis
közénk csapj
Istenem