ÜZENET RAUSCHENBERGNEK 

Megszédülök a terpentingőzben
és hagyom, hogy a fejem megkend olajjal,
folydogáljon a vörös,
csurranjon, akár a magabiztos nevetés,
az illesztések rést se hagyjanak.
Félreértettük, hogy a valóság
magasztos erjedésben formálódna emelkedetté,
nem inkább, ahogy
varrótű szeli át a cserzett
anyag edzett réseit, öltésre öltés, ragasztó
és a tömőanyag alig észlelhetőn
a szellem helyére illeszkedik, kitöltve
belső feszültséget és koncolt puffadást.
Darabosra őrlődik a csend,
kökényen akad szarvával a kecske,
talapzatába olvad a monogram,
fellélegzik Izsák,
helyet cserél jelölt és jelölő,
végtére is megfejthetetlen, ki áldozat
és ki áldozott fel valakit megint.

kép | Robert Rauschenberg: Monogram