Csanádi Szilvia

MONOLÓG

MONOLÓG

Hangszórók ismétlik torzult morajjal ismerős,
majd ismeretlen nyelveken,
hogy akkor most elkövetkezett.
Felöltözöl, mintha minden a legnagyobb rendben,
pedig tudjuk, hogy ezt az
ismerőssé szoktatott helyet már soha.
Átkelünk az üszkös erdőn, aztán a következőn,
a megmaradt fák ágain levelek csikordulnak.
Hátrafordulsz.
Azt mondod, ha jobban figyelsz, egy szimfónia.
A haragom elviselhetetlenné nő,
kapszulában csúszik végig a torkomon,
kályhacsőben elpusztult madár.
Körülöttünk embertömeg indul.
Mintha észre se vennéd őket, csak
a szétégett erdő zengése
rezeg benned tovább.
Láttad mind előre, tudtad, és
hagytad, hogy felkészületlenül érjen.
Semmiből érkező harsonák kíméletlen
zajára induljunk bizonytalanul.
A gyerekek félálomban emelgetik lábaikat,
üszkös ágak rajzolnak csíkokat a vádlijukon.
Válogatott sértéseket akarnék mondani,
mert itt, mert ennyien, és mert ha lopva rád nézek, ugyanúgy.
Mit rejtegetsz még, mint az előre bepakolt hátizsákot?
Mi vár ránk, amiről sejtésed lehet?
Egy terrárium ilyen előre rendezett,
kietlen filmjelenet, óriás lámpákkal, kívülállókkal szélül.
Arra gondolok, provokálni kellene, hogy vigasztalni kezdj,
mindannyiunkat, engem. Arra gondolok, te vonod magad után
az utánad jövőket,
áldást kellene osztanod, beszédet mondanod egy
gyorsan ácsolt emelvényen,
felvenned valami ősatya botját.
De csak zeng benned a levelek zümmögése,
magába fordult versenyzongora.
Hallgatásom mélyére szökik a félelem, csak
a kopott szegélyű szégyen marad,
mert bíráddá avatom
magam, és mert önmagamat
vigasztalni sem tudom.
Eső csapkod a sátoron, nem tudok
aludni. A vállad ívén látom, hogy te sem.
Köztünk egy csapat gyerek, körülötted aludtak el.
A sötétben csak sejtem, mekkora a közöttünk növekvő távolság.
Ha most rögtön döntenünk kellene, ki
marad, és ki megy, ki válik
a pusztuló szerkezet áldozatává, és
ki indul a bizonytalan jövőbe,
kétségbeesetten löknélek.
Úgyis kihullik mind a gyenge; vagy
úgyis a gyenge menekül.
Tényleg nem vagyok itt. Pixelen fut az egész.
A távolban lassan eltűnik a hegyek és az ég közötti sugárzás.
Szükség lesz rá, hogy bármilyen helyzethez alkalmazkodjam,
így mondtad. Minden megmozdulásod kiképzés.
Csend vesz folyton körül, s megérett bennem is a némaság.

kép | vecteezy.com