HARD-KIER, 2002

82

Vártam a hajnalt, a kertet járva néztem
az erdőt: meddig jutott az éji önrendezésben,
felőle időtlen, jószágú szagok párálltak,
belőlem pokolnyirok.
Ennyire vagy-vagy-élni nem szabad
– ezt mondják, pásztorolva sorsomat,
s hogy létáhítat sincs énbennem elég.
Hát az tényleg nincsen, s félelem se, rég.
Ősöreg játékom: „magányos küzdelem”,
hozzá a halál az edzőpartnerem.

kép | vecteezy.com