ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓ
2007 szeptember
Hogy az élete soha ne legyen
olyan, akár a krumplihámozás,
ő ezért küzd, azt mondja. Persze közben
észre kell venni, ahogyan a héj
kívül barna, belül fehér szalagja
a rücskös hengerről szelíd spirálban
leválik. Látni kell a kést a kézben,
a mozdulatok önmegtagadón
gépies rendjét. Látni kell a szorgos
aprítást – száz és ezer azonos
méretű kocka –, látni kell a kondért
a sűrű lével: minden benne úszik,
kis darabokban a krumpli, az élet,
és nincs idő kérdezni, tiltakozni.