CELEBRARE NECESSE EST: ÜNNEPELNI KELL

Amilyen sokfélék ünnepeink, olyan sokféle ok késztet megünneplésükre: más okból tartjuk meg a hivatalos, állami ünnepet, mint az egyházit, vagy egyéni életünk sorsdöntő fordulóinak ceremóniáit, s azok évfordulóit. Lehet ünnepelni magányosan, de jobban érezzük magunkat a hozzánk tartozók ünneplő közösségében, vagy akár ismeretlenek sokaságában – ünnepe válogatja, meg mi magunk is: a hagyományos ünnepi rend felborulása saját elhatározásunknak, ízlésünknek tágabb teret enged.

saját fontosságuk tudata

Ahány ország, annyi szokás, mondhatjuk a közmondást átalakítva, miként már a címben is tettük a rómaiak nevezetes mondásával. Úgy tűnik, hogy modernebb, az iparosodásban nálunk előbbre járó országokban észlelték a veszélyt, amely az egyén személytelenné válásában rejlik. Keresték a módját, hogy elhitessék az állampolgárral: személy szerint őt fontosnak tartják, világra jövetelének kerek évfordulóján, általában az ötvenediken, megemlékeznek róla olyan formában, hogy érezze: integráns része egy nagyobb egésznek, amely számít rá és kitünteti figyelmével. Csehszlovákiában a szakszervezet kezdeményezte, hogy a munkahelyeken a vezetők köszöntsék az ötvenéves dolgozókat, virággal, pénzjutalommal. Ausztriában ugyancsak dívik ez a szokás, kiegészülve a falvakban „hivatalossá” vált köszöntéssel a helyi takarékpénztár, posta és az elöljáróság: a bíró vagy a polgármester részéről. Mindkét helyen nagyra értékelik az emberek ezt a gesztust: saját fontosságuk tudatát erősíti; most már el is várják, büszkék rá, szívesen emlegetik: az ünneplés kigondolása „célba talált”. Természetesen beindult a háttéripar termelése is, mindkét országban egész évben bőségesen kaphatók a kellékek: nyomtatott köszöntők, díszes üvegkelyhek babérkoszorúba foglalt arany 50-es, 60-as – és így tovább – évszámmal, papírszalvéták, sarkukban hasonló díszítéssel.

A hivatalosan kezdeményezett kerek évforduló megünneplése a családi ünnepre is hatással volt. A hagyományos falusi, paraszti társadalom a születésnapot nem tartotta vigasságra méltónak, mint számos helyen a névnapot, különösen katolikus falvakban. Ajándékozási alkalomnak pedig éppen nem tekintették, annál is inkább, mert ajándékokban amúgy sem bővelkedtek. Ha most azt látjuk, hogy pompás ünneplés társul a jeles születésnapokhoz, gazdag ajándékok cserélnek gazdát faluhelyen is, joggal tételezhetjük fel, hogy ezeknek a napoknak a „felülről jött” sugallata komoly helyesléssel találkozott „lent”, hogy igazi igényt elégített ki, valódi hiányt pótolt.

Olyannyira, hogy új ünnepi szokást hívott életre. Saját szülőfalumban, Nagyfödémesen (volt Pozsony megye, galántai járás, ma Vel’ke Ul’any) hallottam először arról, hogy évről évre összehívják a falu ötvenéveseit közös ünneplésre. Kik, miért, mióta; hogyan zajlik le egy ilyen ünnep? – ezek és más effélék izgattak, amikor elhatároztam, hogy magam is részt veszek egyiken, interjúkat készítek, ezt több éven át megismétlem, hogy egy családi színtérről közösségire áthelyeződött, nyilvánvalóan új szokás életét, változásait leírhassam. A véletlen hozta, hogy néhány héttel födémesi gyűjtőutam után a burgenlandi Alsóőrben (Ausztria, mai neve Unterwart) járva ugyanezt a szokást találtam.

A két falu helyzete sokban hasonló: mindkettőt nagyobb arányban az illető országban kisebbséget alkotó magyarok lakják, az eredetileg tiszta magyar Födémes az 1947-es népességcsere, csehországi telepítések, valamint az 1971-ben hozzácsatolt Szőgyén cseh, morva és szlovák lakossága miatt – őket az első köztársaság idején telepítették ide – ma valamivel több mint 82%-ban magyar, a magyar lakosság mindkét faluban római katolikus, Alsóőrben más vallású nincs is. Mindkét falu lakossága alapvetően mezőgazdasági termelésből él, de jelentős az ingázás az ipari központokba is. Különböző a két ország társadalmi rendje, ennek következtében a tulajdonviszonyok és a falu társadalmának tagozódása, a helyi szervezetek stb.

köszöntőnyomtatvány

Mindkét országban van tehát egy külső késztetés, amely protokolláris formában nyilvánul meg (födémesi példa: az állami gazdaság vezetője, szakszervezeti funkcionáriusa virággal, emléklappal és körülbelül félhavi fizetést tartalmazó borítékkal köszönti az 50 éves dolgozót, aki munka után fehér asztal mellé invitálja őket és közvetlen munkatársait, akik ugyancsak felköszöntötték – alsóőri példa: a bíró és a polgármester személyesen felkeresi az ünnepeltet, a plébános is, ha az illető az egyházközség életében is szerepet vállalt; a bank, a posta, tartományi kormányzat köszöntőnyomtatványa postán érkezik). A családi ünnep mindkét faluban közös ebéd vagy vacsora alkalmából zajlik. Födémesen külön alkalmat találnak a barátok meghívására is. Az étrend éppúgy az előállítható legjobb, legünnepélyesebb fogások sorozata, mint a lakodalmakban. Alsóőrben a hagyományos lakodalmi étkek ismétlődnek – például éjfél felé a „zsemletormás”: füstölt hús tormával stb. Alsóőriek fontosnak tartották kiemelni, hogy ilyenkor a családtagok közösen mennek templomba, hiszen általában hétvégére rögzítik az ünnepet. Az ajándékok vetekszenek a lakodalmi ajándékokkal. Födémesen kb. 15 éve állítólag még szerényebb ajándékok jártak, ma metszett kristálypoharak, -vázák s egyéb kristályok játsszák a vezető szerepet. Egy-egy ötvenéves születésnap után megtelik a nemrég vásárolt szekrénysor vitrinrésze, teteje, a lakás, pontosabban a nappali szoba minden dísztárgy tárolására alkalmas helye. Műszaki cikkek, hanglemez, márkás ital elvétve fordul elő. Az alsóőri ajándékok listája nem ennyire homogén, de a díszítőfunkciójú tárgyak ott is uralkodnak. Egy részüket veszik csak használatba – (födémesi asszony: soha életében nem volt szép pohara, nem telt rá, most kapott kristálypoharakat, bizony, használja is, ha vendége jön, hadd lássák), inkább vitrinbe zárják őket, vagy a szekrények alján becsomagolva várják sorsukat. Megjelennek az évszámos poharak, kelyhek, egyet-kettőt minden ünnepelt kap, s a tárgy, amely mindkét falu boltjában kapható, némely helyen új szokást alakított ki: az ünnepelt iszik belőle, mikor felköszöntik, majd körbeadja az asztal körül ülőknek és ők is kortyolnak belőle.

Ezzel vége is lehetne az ünneplésnek: de sajátos módon mindkét faluban (Födémesen 74-ben, Alsóőrött később! valaki arra a a gondolatra jutott, hogy jó lenne összehívni a falu minden ötvenévesét. Alsóőrben hamarosan a hatvanévesek is elkezdték a szervezést, majd egyéb kerek évfordulós korosztályok is csatlakoztak, lefelé számolva is, meg fölfelé is, de mindkét irányban – érthetően – gyengül az érdeklődés.

A szervezéshez legalább egy, de inkább több, jó szervezőkészségű ember kell – ha ilyen nem akadt Alsóőrön, elmaradt az ünnep –, de leginkább az kell, ami mindkét faluban megvan: az igény az együttlétre. Ez az igény spontán jutott felszínre, az első szervezők állítják, hogy ők találták ki (iskolai találkozók példáját ismerték), másutt ezt nem csinálják, illetve néhány szomszédos faluban újabban utánozzák őket. Talán a kisebbségi lét fokozza a vágyat az együvé tartozás tudatának erősítésére, vagy a Födémesről elkerült gyerekkori pajtásokkal való újra találkozás öröme, az Alsóőrből elszakadtak (Bécsbe s az ország még távolabbi helyére költözöttek) hazainvitálása? Vagy egyszerűen csak jobbak lettek az életkörülmények, megengedhet ki-ki magának egy vendéglős estét, s közben bemutathatja anyagi gyarapodását olyanoknak is, akikkel nincs mindennapos érintkezésben? Amíg a két falu lakossága helyben ülő volt, erre ugyan semmi szükség nem volt, pontosan tudtak egymásról mindent. Vagy: ünnepelni kell, és ez az alapvető emberi igény mindig formát ölt: ha az ünnepkultúra egyes szférái el is homályosulnak, mások fölerősödnek, de jól működő közösségek újakat képesek teremteni.

a kor és a hely szelleme

Ha azt nézzük, hogy milyen formát ölt az azonos igény – tételezzük fel, hogy valóban spontán módon – egymástól függetlenül két különböző faluban, meglepetéssel tapasztalhatjuk, hogy noha a kor és a hely szelleme, a két ország társadalmi rendjének különbsége nyomot hagy a „spontán” forgatókönyvön, az alapvető mozzanatok azonosak.

Az egyik alapgondolat, amely kifejezésre jut, az egyenlőség. Mindenki meghívót kap, akit az illető faluban ötven évvel ezelőtt anyakönyveztek és a címe kideríthető, de meghívót kap az is, aki később került a faluba, és ezt a jelen születésnapot ott érte meg, nemzetiségi, vagyoni hovatartozástól függetlenül. Mindkét faluban kifejeződik a vallásos gondolat: Istennek hála, hogy megértük ezt a kort, kérjük segítségét továbbra is. Ezért mindkét helyen közös templomlátogatás előzi meg az ünnepet, ahol a pap imát mond értük. Ez általában az ünnep előestéjének programja. Mindkét faluban közösen felkeresik a másik szakrális helyet, a temetőt és virágot visznek az elhunyt tanítók és kortársak sírjára.

Az alsóőriek ünnepe ezután egy közös vacsora a község valamelyik vendéglőjében – négy van belőlük –, tangóharmonika zenéjére tánc, de 1986-ban még a sándorfalvi citerazenekart is meghívták! A költségeket közösen fizetik, de olykor akad egy-egy mecénás, főleg az elszármazottak közül, de nem mindig, aki mélyebben nyúl a zsebébe és nemcsak a zenészt állja, hanem ajándékot is vesz kortársainak (hölgyeknek virágot vagy a falu nevével ellátott dísztányért valamennyi ünnepeltnek). A polgármestert vagy elhívják tiszteletbeli vendégnek, vagy ha nem, akkor a közmegegyezés szerint azért döntenek így, mert a polgármester nemcsak ilyen funkciójában jelenne meg, egyúttal saját pártját is képviselné, amit nem mindig tartanak kívánatosnak. A plébánost is gyakran meghívják és a falu más vezetői közül is alkalmanként egyeseket. De ezekről mindig külön döntenek a szervezők.

Illik a ceremónia végén odamenni ahhoz, akinek a kedvéért elmentek, köszönteni és virágot adni neki, a férfiaknak is! Figyelemre méltó, hogy a födémesi minta, még ilyen vázlatos leírás is mutatja, az anyagiasság, a reprezentálás irányában jobban ellendült már, mint az alsóőri. Pedig arról nem is esett szó, hogy a megjelenés önmagában is költséges, hiszen legalább a hölgyeknek ilyenkor illik új ruhát varratni. Ez okozza, hogy kezdeti intimitása, eredeti gondolatközlő, közösségteremtő ereje mintha halványulna.

A megfigyelő néprajzkutató – várva, hogy nemsokára igazi meghívót kap Födémesre – dokumentál, és szurkol, hogy megmaradjon ez a szokás, hiszen „jól van kitalálva”, mert ünnepelni kell.

kép | Samuel Palmer, wikiart.org