JÉG-VIRÁGZIK
[napravaló] 2015. január 22.
Szavak fészkelődnek ágyamba, agyamba.
Álmatlanul, teljes fordulatszámon pörgök.
Félérett – „lájtos” – mosolyom kifacsarva.
Így talál rám ez a szíve-nagy csütörtök.
Középső testvért, rokon, ölel magához.
Soha már, s jöhet bármi…! A helyzet odvas,
tűnődik, s mint ahogy kisnövény-határoz
az ember, leveles tenyeremből olvas
(engem?) január… szemembe néz, borzongva,
gondolataimat némán szortírozza.
Vak-tükör, homály: a tavasz takarásban.
Ez itt a tél. Minden „jaj”-ban akarás van?
Havas háztetők csipkés gerincét bontva
tör a reggel jégvirágot, ablakomba.