VÍZZEL TELT
Vízzel telt lábnyomok lent:
tengerek és tavak.
Fű, fa, ház – távolodóban
már nem látszanak.
Volt, nincs gravitáció:
szemed se rebben.
Nincs emlék. Minden földi
szabály zárójelben.
Járdaszél? Kő? Iskola?
Eltűnnek a szavak.
Hallgatsz, pedig téged is
ide rajzoltalak.
Madarak helyett itt
sárkányok kísérnek.
A felhők fölött
a szférák zenélnek.