Búth Emília

VÉGÜL

VÉGÜL

Néha úgy érzem bele-
fulladok az élésbe,
és nem értem, hogy mi ez
a lázas igyekezet.

Talpam alatt nincs biztos
pont: sodródom — meddig még
hold-szín horog: kegyes rím
a szöveg ide vezet.

Ez a part vagy a másik?
A csend kavicsokkal játszik.
Át nem írhatom a törvényt,

ennél többet egyetlen
lélekvesztő sem bírhat el —
mikor már minden megtörtént.

kép | adobe.com