Apánk veled álmodott
Talán hozzám is eljössz
Nem tudom miért vagyok még itt
a gázt a villanyt eloltottam
kihúztam a vasalót
elzártam a csapokat
az ajtóból mégis
mindig
most is
visszalépek
papír toll
(elfarigcsált tintaceruza
megnyálazom) s írom
ezt
mégis
mindig
most is
hogy aztán a cetlit
a konyhaasztalon
(feltétlen megtaláld)
az aktuális virág
(itt épp az Á-tól kapott
lepkédző fukszia) cserepe mellé
az utolsó üzenet fölé tegyem
nap nap után