Búth Emília

BEVÉSŐDÉSEK

2003 augusztus

BEVÉSŐDÉSEK

Kétségek közt kétségtelen
gravírozódik a tehetetlenség
súlya van hallgatásnak szónak
megakadt tű a lemezen
ismétlődik kíméletlen
aprólékossággal
az utolsó nap

*

Lábára lehajtja fejét
nem alszik téli álmot a hangya
lovagolhatunk még a szavakon
cserben vagyok hagyva

Hogy a te véred
ültesd a térdedre
ennek sincs értelme már

Benőtt körmök faggatják
merő ótvar az ég
de a szem krumpli
(lássuk mire megy
mondtad) a konyhaablak

belső párkányán
tálkányi vízben
ötödik hónapja
lent gyökér
fent hajtás
semmi felhajtás
él

ötödik hatodik hetedik
hónapja

*

Mint a lopott kabát
lötyög rajtam az öröm
nem beszélem én
már csak töröm
ezt a nyelvet
nekigyürkőzve

*
Tábla búzák sorolnak
cakkos kerti mákok
semmi kétség
ha most kinyitom szemem
tavaszt látok
fényességet
lássál lovat
be vagyok törve
nem akarok mást
legalább madzagra kötne
a gazda
már nem is vezet
magamtól megyek
körbe-körbe

*

Felállni odalépni kihúzni
a szemközti komód
középső fiókját
a te reszortod
az enyém tudni
mit hol miért

A leltár közös munka
fejek vállak összedugva
a pepita irka
piros tussal rubrikált
lapjai fölött
szín szám mennyiség
ettől eddig mennyi még

Jegyzem továbbá
ezt a csütörtököt
ezt a februárt
megcsupált kopogó szemű
madaraival

*

Nem vesz fel
szűk az utca
hiába futsz a szekér után
Az ember legképtelenebb álmában
a belső párkányon
az üvegtálkában
kilenc hónap után (nem írnám)
megzavarosodott a vize
nem számít hogy az ember hisz-e
megszületik valami más
az imás
a sírást értelmező csend
lásd mint fent
a belső párkányon
látja az ember
földbe gyökeredzik a lába
mialatt a bába következetes
testes nyugalom
kis ezüstollót keres

kép | adobe.com