BUROK

Feltörte, mintha lába lenne,
az időt, a napok úgy múltak el,
a délelőtt vízburok-színeiben két
napszak varrata megrepedt, tű se
kellett kilyuggasztani. Könnyű lett
volna fáradt vándort, tisztást
kutatva még eljátszani, pokróc
terítve, kint kulacs, poszméh
döngése, elheverni könnyű,
de teher nélkül perelni vissza
a gyógyuló időt később
milyen? Rám kérgesül, ami el nem
múlhat velem, ahogy a magzatmáz
vastagszik, feketül a túlhordott
testeken.

kép | shutterstock.com