BÚJÓCSIGA

Csigaként élsz házamban,
hozzám költöztél meztelenül.
Szobáimat egyszerre lakod,
hosszú nyálszirmok a hűtőn,
fotelen, függönyön, a bőrömön.
Csípődön gyönyörű szervek,
anatómiai csoda, bújócsiga vagy.
Nyílnak-csukódnak előtted,
meszes héjként ropognak ajtók,
ablakok, a bútorokat, mint titkokat
kitapogatod. Ebben ülök, ezen
fekszem, nesztelen próbálgatod
helyemet széken-ágyon. Meztelen
fekszünk, házas csigák a forró
betonon. Autók húznak el felettünk.

kép | shutterstock.com