BÚJIK
akinek nem inge
öltözzön igéimbe
testére
csavart
leplében
mindig más-
hol keres menedéket
szétfeszíti az anyag
r e p e d é s e i n át-
szivárgó éjszaka
térdig gázol
a hajnal úttalan
ködében
homokba markol
tenyeréből pergeti
a felesleget
ujjaival formál
a maradékból
áttetsző üveget
szeméhez emeli
belenéz
(kötegelt fehérség)
iszapos színekre
fejti szét
a völgyben gleccser
mozdul
hordalék reccsen
a reggelhez tapadó fél-
homályban
kiszámíthatatlanul
ficánkol a fény
törik verődik szóródik
szerteszét és fel-
tölti az árnyas
árkokat
meglátja
mennyit ér a szem-
bogárra
ülepedett csend
miképp merevednek
a csontok
mészkővé végül
hogyan fogadja
be a táj
elhasznált
emlékezete