BÚCSÚ A IV/1-TŐL

juharfa néz be az ablakon nem engem
néz már nem itt lakom az asztalnál idegen
ül a feketerigó – hűtlen madár – neki
fütyül a negyedik emelet mint a hegy
magas elaludt – meghalt – bennem a sas
túl soknak bizonyult a hatvanhárom
lépcső zihált a tüdő hörgött a légcső és
egyáltalán és általában megmakacsolta
magát a lábam itt laktam több mint negyven
évig fölérhettem volna akár az égig
ma már a földszint is megteszi botorkálok
lenn a porban s kérdem magamtól ami
volt hol van egy öregember már nem
máshova a múltba vágyik és örül ha eljut
a bevetett ágyig jó így neki vízszintesen
nem csábítod el gyönyörű szirén te sem
aszalódik a test akár a szilva egyre egyre
lelke már alig fér el benne hamarabb jut
szegény az égbe mint a negyedik em
el
et
re