GYÓGYSZERKINCS

Alig van olyan ember, aki betegsége vagy panaszai miatt ne szedne rövidebb-hosszabb ideig gyógyszereket. Influenzajárvány idején hosszú sorokban állnak a patikák pultjai előtt az általában antibiotikumokra, jobb esetben ártalmatlan szerekre, például C-vitaminra váró betegek. A járóbeteg-rendeléseken felírt és recept nélkül vásárolható gyógyszerek állami dotációja Magyarországon évi 7 milliárd forint.

Örömmel fogadjuk-e a gyógyszerszedés felduzzadását mint az orvostudomány és gyógyszeripar fejlődésének következményét, vagy könyveljük el úgy, mint a számos rossz divat egyikét?

Aligha vitatható, hogy a világ gyógyszerkincsének jelentős megszaporodása nagyrészt a betegségek gyógyítását szolgálja. A baktériumok által okozott betegségek gyógykezelésében fordulópontot jelentett a penicillin felfedezése; annak idején például Churchill is ennek köszönhette életét. Ma sok száz, de talán ezernél is több antibiotikumféleség készül, amellyel csaknem minden baktérium által okozott betegséget meg lehet gyógyítani. A cukorbaj – az inzulin felfedezése előtt – néhány év alatt biztosan halált okozott. Ma legalább félszáz, nemcsak nevében, de hatásában is különböző inzulinkészítmény kapható, de ugyancsak jó néhány nem inzulinszerű, szájon át adható gyógyszer áll rendelkezésre. A számtalan halálos áldozatot követelő tbc ma biztosan gyógyítható, ha a tbc-baktériumot elölő gyógyszereket a gümőkóros beteg az orvosi előírásokat betartva 6–9 hónapon át beveszi.

Az elmondottakhoz azonban hozzá kell tenni, hogy a gyógyszergyártás nemcsak nagy áldás az emberiség számára, de nagyon jó üzlet is a gyógyszergyáraknak. A tömegméretekben termelt gyógyszerek önköltsége általában töredéke az eladási árnak, így a gyógyszergyáraknak bőséges lehetőségük van, hogy a nyereségből nemcsak a feltétlenül szükséges tudományos kutatást fejlesszék, de propagandára, reklámra is sokat költsenek. A tőkés országokban az ipari gyógyszerkészítmények száma indokolatlanul felduzzadt. Az NSZK-ban például több mint 40 000 különböző gyógyszert alkalmaznak, amihez képest eltörpül a magyar gyógyszerkönyvben nyilvántartott specialitások 1500-as választéka. Ha figyelembe vesszük, hogy a 40 000 fajta gyógyszernek csak töredéke lehet hatásos, örülnünk kell a magyar gyógyszerválaszték viszonylagos szegénységének, ami persze nem jelenti, hogy bizonyos hatásos – hazánkban még nem gyártott – gyógyszerekre ne lenne szükségünk. Számuk azonban nem nagy.

A magyar gyógyszerkincs is elég sok elavult, kétesen hatásos vagy biztosan hatástalan gyógyszert tartalmaz, a betegek pedig szívesen beveszik – orvosi rendelésre vagy saját kezdeményezésből –, és nem ritkaság, hogy éppen ezeknek a gyógyszereknek a hiánya okoz izgalmat a betegnek. Az olvasó talán csodálkozik azon, hogy hatástalan gyógyszerek is forgalomban vannak. Tudomásul kell azonban venni, hogy számos betegség minden orvosi kezelés nélkül is meggyógyul, de az orvos vagy a beteg „biztonság kedvéért” gyógyszert alkalmaz. Legjobb példa erre a már említett influenza. Az influenza lázzal jár, és az influenzás beteget (más lázas megbetegedésben szenvedőt is) általában antibiotikummal kezelik. Az antibiotikumok azonban nem lázcsillapítók, és csak akkor gyógyítják meg a lázas betegséget, ha azt valamilyen baktérium okozza. A lázas betegségek legalább háromnegyedrészében más jellegűek a kórokozók. Ezek ellen hatásos gyógyszerrel nem rendelkezünk, ezért nem is tudjuk gyógyítani az influenzát vagy az egyszerű náthát. De mivel az enyhe vírusbetegségek túlnyomó többsége rövid idő alatt magától meggyógyul, az orvosban és a betegben megerősödik a hit, hogy gyógyulását az antibiotikumnak köszönheti, mely „lázát lehúzta”.

placebo-hatás

Számos vizsgálat bizonyítja, hogy sok betegségben önmagában az a tény, hogy a beteg gyógyszeres kezelésben részesül, eredménnyel jár, függetlenül attól, hogy a gyógyszerben van-e megfelelő hatóanyag vagy sem. A placebo-hatás természetesen elsősorban azoknál a betegségeknél jelentkezik, amelyeknek keletkezését, lefolyását, gyógyulását az agy működése jelentősen befolyásolja. Sok ilyen betegség van, mint a gyomorfekély, az asztma, a magas vérnyomás, a koszorúerek görcse és így tovább. A placebo-hatás tehát igen gyakran elfedi a valóban hatásos és csak a placebo-effektus következtében eredményes gyógyszer közötti különbséget. A reklám a placebo-hatást fokozza, ezért lesznek egyes gyógyszerek „divatosak”, amelyeket később az orvosok és a betegek is elfelejtenek.

A felesleges gyógyszerszedés elterjedésének okai közül csak néhányat emelek ki:

1. A legfontosabb az orvosok és betegek gondolkodását tévútra vivő ábránd, mely minden betegséget, minden panaszt gyógyszerrel vél megoldhatónak. Ez a gyakorlatban: „a betegség vagy panasz egyenlő gyógyszer” leegyszerűsített formulában nyilvánul meg.

2. Sok visszásság forrása a türelmetlenség. Orvos, beteg vagy mind a kettő nem tudja nyugodtan kivárni a betegség gyógyulásához szükséges időt, amit pedig a kapkodás nem rövidít meg.

3. Sok esetben a beteggel való foglalkozás megrövidítését célozza a gyorsabb, de nem feltétlenül kívánatos receptírás.

Az indokolatlan gyógyszerszedés legkirívóbb hátrányai:

1. Minden gyógyszernek lehet mellékhatása. Olykor csak enyhe szédülés, hányinger, émelygés stb., kivételes esetben azonban halálos kimenetelű is. A mellékhatásokat az orvosok ismerik, és – szükség szerint – fel kell hívják rá a beteg figyelmét. Sőt a gyógyszer mellé adott használati utasítás is felsorolja ezeket, a beteg így idejében észlelheti. Természetesen a mellékhatás is lehet képzelt, placebo jellegű, különösen, ha a beteg szorongó, ismeri a mellékhatás lehetőségét, és szinte várja jelentkezését.

2. A másik probléma a többfajta gyógyszer együttes és hosszan tartó adagolásából származik. Sok betegségben, különösen idült betegségekben, egyszerre többfajta támadáspontú gyógyszert kell szedni, méghozzá hónapokon át vagy esetleg a beteg élete végéig. De ha az orvos nem gondolja kellően át, mit is rendel betegének, különösen, ha hatásos gyógyszerek mellett kétesen hatásosakat is ad, a naponta beveendő tabletták száma elérheti az 50-60-at. A legtöbb ember fejben sem tudja tartani, hogy mikor milyen gyógyszert kell bevennie, s ha fel is írja magának vagy hozzátartozói ellenőrzik a gyógyszerelését, elkerülhetetlen, hogy a számtalan gyógyszer egyikét-másikát időnként el ne hagyja. Ez pedig súlyos következménnyel járhat. A fejlődő országokban például azért pusztít még mindig a gümőkór, mert képtelenség szakemberek és egészségügyi kultúra hiányában a betegek folyamatos gyógyszerszedését biztosítani.

nem minden gyakorló orvos ismeri

Az utóbbi időben egyre több vizsgálat bizonyítja, hogy egyes gyógyszerek erősítik, más anyagok gyengítik egymás hatását. Némelyeket jó együtt szedni, másokat nem. Ezzel azonban az orvostudomány külön, új ága (klinikai farmakológia) foglalkozik, s ennek eredményeit nem minden gyakorló orvos ismeri.

A túlságosan sok gyógyszer felírásának, a mindenre gyógyszert adó orvoslásnak következménye, hogy általában elmaradnak az egyéb gyógyeljárások, különösen az életmódi tanácsok, amelyeknek pedig felbecsülhetetlen a jelentősége.

Mindent egybevetve: a gyógyszerek akkor szolgálják a gyógyítást, ha hatásosak és szükségesek. A felesleges gyógyszerelés ugyanolyan káros, mint a szükséges gyógyszerek mellőzése. Jó lenne, ha ezt orvosok és betegek egyaránt megszívlelnék.

kép | adobe.com