BOLDOG ÓESZTENDŐT!
1997 június
A futás aránytalanul fárasztotta. Ha lassítana? Ettől csak az egyik térde frissül, meg a másik lapockája.
Jött szemből az útonjáró. S ahogy megállította, meg is motozta.
Bőrén a só, a pára majd jó lesz rügyeztetőnek. A zefír ing búzamezőnek. Hát a nagy tollkabát? A hógallér?
Lélegzete ki-kihagyott. És ahogy kifújta mondandóit, azok lecsapódtak egy házfalra, egy kerítésre, meg egy megálló tavalyi menetrendet hirdető táblájára.
De a csillogás nem ért fel az odadermedőkkel. Számít itt valamit a szó? A hallgatás?
Sebaj! — gondolta a Föld. Úgy látszik, nem fáradtam még eleget. Tovább hullatta hát verejtékét, s mennél szaporábban, a begyűjthető termés csak annál hitványabb lett. Az áruház vevői turkálhattak a láda alján könyékig, hogy egy ép gumót találjanak. Az ebből főzött paprikáskrumpli meg igencsak sovány vacsora.
Kellett úgy hajtani! Ez még az óév. Aki meg ráköszönt, éppenséggel a tavalyi fuvallat. Boldog óesztendőt!
