ŰRUTAZÁS KOSZTOLÁNYIVAL 

Felnőttél, de szívesen lennél még gyerek. Jössz most
játszani? Tar bodzán bíborvörös vadszőlő fut. Fázik az
ösvényt őrző, ajtót reteszel. Valami változik. A függönyön
most rés hasad. Mögé nézel. Friss indák, halott falevelek.
Repül az ősz. A mulandó rajzolat árnyalatokra szakad.

A vers hajlékony csöndet terít rád. Idézet. Lengő utalás.
Kerti kép, hullámzó síktükör. Romba dőlt rozsdás írógép.
Kinn aranyzsurló. Benn gitár. Utókorban újraértelmezett
Kosztolányi. Szabadesésben ír. A történetben ma fura
alak kószál. Házfalra vetődő hiányjelben mi veszett el?

Feje ajtónyílásban, üvegopál szemével sokáig hunyorít.
Vad űrvihart szaggat széjjel. Magához von és összezúz.
Villám szökési sebességgel zuhanunk. Ez a fekete lyuk?
Változás nélküli időben áll. Esti, megvetemedett járdán.
Legenda volt, magába visszaérkező pont a lassú órán.

kép | vecteezy.com