Bognár Péter

RÖVID, ZENEI ELMÉLKEDÉS EGY KÁROMKODÁSSAL

2004 szeptember

RÖVID, ZENEI ELMÉLKEDÉS EGY KÁROMKODÁSSAL

Elfelejtettem belépni. Igen. Engem elfelejtett valaki. Furcsa ilyen tárgyilagosan gondolni erre. Hogy be kellett volna intenem valakinek, csak
felcseréltem, összekevertem, eltévesztettem, elrontottam. A kurva anyád. Csak elfelejtettem belépni.

Leszálltam a villamosról, a villamos elment, nap süt, és a következő ütemben aztán megmozdulnak a fák, és egyedül maradok a zebrán.

Bach, aki ismert műveiben számos ismeretlen helyet hagyott hátra, úgy érzem, tisztában volt azzal, hogy egyedül a felület fontos.

Aztán nekitámaszkodtam az oszlopnak, és hallgattam bennem, ahogy visszaáll a verés. Hogy miért kell rádudálni, rákiabálni valakire. Furcsa ilyen tárgyilagosan gondolni erre.

kép | storytale.io