Függönyöket hajtogatnak
a húgaim nevetgélve
fátyol hosszú tüllöket
fehér galacsinná.
Repedt héjban kihűlő testek
a kagylók apró hullaházak
fövenyre buknak a strandon
a bódék sorra bezárnak.
Egy málló ladik-váz
fája mint a csont
gerince ívén hínár-kacsok
hold medúza boltozatra
hintázik a víz korall és
pikkely a szemgödörben
levéllábú rákcsalád a vállövön.
Arra ébredek fel
más ablakokra majd
nem illő függönyök
a költözés.
Mint rontott számlatömb
a múlt: érvénytelen.